egy olyan oltárhoz kerülök néha (mostis), ahol érzelemgondolatok és digitális jelek lépnek frigyre, ez egyenlőre nem sok, ha azt nézzük kevés is, ahhoz, hogy megmozgassa az adrenalinköpő manót a testünkben, és még is, ezen a reggelen ültömben izgulva ragadtam meg a nyomkodókat, hogy benyomkodjam magam a világháló egyre táguló csatornájába, sok ötlet anyaméhébe és sok kivitelezés pöcegödrébe.
másh:
épp emésztek pár előadást, hosszabb folyamat ez mint gondoltam. ő (én), nem enged kimondani mindennapi véleményeket, várnom kell olyanokra melyek, szerintem (én) mindennapinak hangzanak, de szerinte (én), nem azok, különlegesek,s elégedett leszek, néha én is (mi).
a hajam olyan mint egy probléma, (addig húzom,hogy.. jaj dehogy) amÃg gondolkozom rajta, hogy megoldjam e, addig nÅ‘, s közben tudom, rég eldöntöttem mit fogok tenni, egyszerűen csak azt hihetem, ha az idÅ‘t megállÃtom a dolog felett részemrÅ‘l, akkor meg tudom változtatni a döntésemet,de ez nem az, ezt egy csúnya, halogatás szóval tudnám jellemezni, nem oldom meg, és nem változtatok, mintha le tudnám gyÅ‘zni magam.
kell e gyÅ‘zni magam felett, persze sose gyÅ‘zhetek és csakis,de tudom hogy álljak, nem a patthelyzetet kell figyelni, az olyan mintha tüzijátékot néznék, semmi értelme, csak látványos, viszont magamat pazarlom vele, s azokat is akikhez közöm van vagy lesz, lehetett volna..,a lényeget annak gondolom, hogy mi az útja, mi a “receptje” ennek a patthelyzetnek, s izmok fejlÅ‘dnek ki ahogy a fekete és a fehér bábu — éve egymásnak feszül.
ez egy álom. de nem szabadna ezt elismernem, mert ezzel elrontom az álmot, ráébresztem magam, tudtam eddig is,de most elvágom a jelképes határok szalagjait,s kikerülök a játékból, ahol semmi nincs már, csak egy kispad.
akkor is álom. tudom mit szeretnék tenni, nem a következÅ‘, hanem a mostani kört állni, én vagyok, nem majd leszek, “csak az itt, csak a most”, ha már figyelembe kell venni az idÅ‘t, de ez nem is igazán az idÅ‘rÅ‘l szól, de jelen esetben nem tudom idÅ‘t jelölÅ‘ szavak nélkül ezt kifejezni. egyszer esetleg feltalálom az érzelemátvÃvÅ‘ lehetÅ‘séget, s akkor Ãmélhez vagy smshez lehet csatolni majd érzelmet, szörnyű lesz, felborÃtanám a világot, fájdalmas lenne,de legalább igaz, nem élet lenne már a neve, valami más, új. 
na beleébredek a mai álmomba,
sziasztok